Tótújfalu

Tótújfalu (horvátul Novo Selo) egy dél-somogyi kistelepülés, amely híres horvát hagyományairól és egyedi dudakészítéséről. A faluban élő elismert dudakészítő, Gadányi Pál, nemcsak hangszereket készít, hanem különleges dudazenéjével is megörvendezteti a látogatókat.

A helyi dudák különlegessége, hogy kutyabőrből készülnek, mivel a múltban a falusiak nem engedhették meg maguknak a kecske- vagy báránybőr használatát. Ennek ellenére a hangzásuk egyedülálló, és a faluban még ma is él a horvát népi zenei hagyomány.

Természeti és Kulturális Értékek

A települést tölgy-, szil- és magyarkőris erdők övezik, amelyek a helyi növény- és állatvilág számára fontos élőhelyet biztosítanak. A Tótújfalu és Potony között húzódó Lugi-erdő védett terület, ahol több ritka növényfaj is megtalálható.

A falura egy kis dombról néz le a közelmúltban felújított római katolikus templom, amely eredetileg a XV. században épült, majd 1750-ben barokk stílusban átépítették.

Történelmi Háttér

A település az 1660-as pannonhalmi főapátsági dézsmajegyzék szerint még Drávaújfaluként szerepelt. A XVIII. században tótokat telepítettek ide, akik újjáépítették a falut. 1858-ban létrejött az első népiskola, amely egészen 1977-ig működött.

Az I. világháború után a magyar ajkú lakosság száma növekedett, míg a horvát anyanyelvűek aránya csökkent. A II. világháború után az elvándorlás felgyorsult, amely a határszakasz szigorú őrzése és a határsáv kiépítése miatt tovább erősödött.

Gazdasági és Vallási Élet

A szocializmus idején a településen mezőgazdasági szövetkezet működött, amely ma is a legfőbb foglalkoztató. A helyiek zöme katolikus, azonban egy kis baptista közösség is él a faluban. A baptista közösség léte különösen érdekes, hiszen a környéken sehol máshol nem található hasonló csoport.

A falu lakói a mai napig őrzik hagyományaikat, és a katolikus ünnepek mellett a baptista közösség is aktív vallási életet él. Bár a baptisták kis létszámúak, a helyiek tiszteletben tartják őket, és a nagyobb ünnepeiken gyakran részt is vesznek.