Akadálymentesített panel♿
Ősi Halásztelepülés a Dráva Közelében
Péterhida egy ősi halásztelepülés, mindössze 3 kilométerre az Ó-Drávától. A múltban mindig élt itt nyolc-tíz halász, sőt egykor halászati kísérleti telepe is működött a Földművelésügyi Minisztérium égisze alatt.
A hatvanas évek elejéig bőség volt csukából, pontyból, törpeharcsából és harcsából. A falu neve a Szabad Föld című újságban is megjelent, amikor az itteni halászok 50 kilós harcsákat fogtak. Az Ó-Dráva elmocsarasodásával azonban a halászat megszűnt, és ezzel véget ért egy jelentős korszak a falu életében.
Péterhida a Tibold nemzetség ősi birtoka volt, később II. Ulászló király adományozta a Báthoriaknak. 1536-50 között a babócsai plébános és Báthori András voltak a földesurai. A falut 1677-től egészen a modern korig a Széchenyi család birtokolta.
A település számos műemlék-jellegű épülettel rendelkezik:
A település határában található a péterhidai fás-legelő, amely természetvédelmi terület. Az egykori ligeterdők kiirtása után mocsarak és nedves rétek alakultak ki, ahol számos védett növényfaj megtalálható:
A település lakosságának hetven százaléka idős, és nincs meghatározó foglalkoztató helyben. Az aktív korú lakosok többsége Barcsra ingázik dolgozni.
A múltban a gazdaság virágzó volt: a halászat mellett állattartás és malomipar is működött. A Rinya folyó mellett egykor vízimalom állt, amely még Horvátországból is vonzotta az őrölnivalót. A malom mára romos állapotban van.
A falu lakói elsősorban katolikusok, és a közösségi élet színterei a művelődési ház, a könyvtár és a katolikus templom.
Péterhidán a következő szolgáltatások érhetők el:
A faluban nincs helyi iskola, a gyerekek Barcs oktatási intézményeibe járnak tanulni.
A helyi önkormányzat gondoskodik az idős és beteg lakosokról, a hétköznapokban egyszeri meleg étkezést biztosítva számukra, amelyet Barcsról szállítanak ki.