Akadálymentesített panel♿
Történelmi és Kulturális Öröksége
Bár a falu ma igen szegény, történelme annál gazdagabb. Istvándi neve már az 1332-es pápai tizedjegyzékben is előfordul, s ekkor már egyházas helyként említik.
1421-ben Isthuandi alakban olvasható a forrásokban. 1536-ban Sulyok György pécsi püspök volt a földesura, s ekkortájt 21 házat számláltak itt. A hódoltság idején a babócsai és szigetvári várakat összekötő hadiút haladt át a határbéli Török úton. 1664-ben gróf Zrínyi Miklós 27 ezres sereggel Istvándi határában ütött tábort Barcs felégetése után.
Az 1700-as évek elején 27 háztartást írtak össze a faluban. 1726-tól az Esterházy hercegeké volt a falu, egészen az államosításig. Az 1720-as országos összeírás 24 adózó családot említ.
A 20. század elején Istvándiban téglagyár és nyersolajmotoros malom is működött, valamint tűzoltóegylet, olvasókör és gazdakör is alakult.
A két világháború között még mintegy 1200 ember élt a faluban, de mára a lakosság száma 700 alá csökkent. Az 1960-as évekig jómódú településként tartották számon, híres állat- és kirakodóvásárokat tartottak itt.
A körzetesítés után ma már csak egy alsó tagozatos iskola és óvoda működik. A háziorvos és védőnő is más településekről jár át.
Negyven évvel ezelőtt telepedtek be az első romák a faluba. Eleinte a közeli erdőben, tisztásokon éltek, földbe vájt kunyhókban. Az első roma családok a Széchenyi utca és a Rákóczi utca végében kaptak helyet.
1976-ban megkezdődött a telepek felszámolása, és a családokat megüresedett házakba költöztették. Bár a munkahelyek egy időben biztosítottak voltak, a téesz összevonások után a megélhetés egyre nehezebbé vált.
Ma a falu legnagyobb munkáltatója az önkormányzat, amely közhasznú munkát biztosít. A roma közösség körében tovább élnek a hagyományok, például a lányok házasításának szokása.